Egres, egres, egres!
Kategória: Konyhavarázs
2014.06.24. 17.49 | Módosítva : 2014.06.24. 17.57
Az egres (köszméte) egy igazi túlélő cserje, Skandináviától egészen Marokkóig előfordulnak Európában termőhelyei. Hegyes tüskékkel borított száron, kerekded vagy szív alakú levelei alatt borsónyi, vagy akár kisebb diónyi méretű gyümölcsök lapulnak.
Te hogyan ismered ezt a gyümölcsöt? Pöszmétének, piszkének, büszkének, egresnek? Az egres gyógykenőcsök, mártások, levesek alapanyaga, az igénytelen gyümölcsfajok közé tartozik. A kemény téli hidegeket jól tűri, és a kis gyümölcsökkel megrakott fák a -3, -4°C-os fagyokat is elviselik. A nagy meleget viszont nem kedvelik, mert az lombhullást és gyümölcsperzselést okoz. Fajtái közül a Pallagi óriás, a Zöld óriás, a Szentendrei fehér és a ritkábban elérhető Gyöngyösi piros ajánlhatók a házikertbe. A köszmétét rendszerint félérett állapotban szüretelik. Ilyenkor az íze fanyar; de azért kitűnő mártás, kompót, dzsem, gyümölcslé készíthető belőle. A szedésével nem kell sietni, mert hosszú ideig megmarad a bokron.
Ha megvárjuk, amíg a bogyók (álbogyók) teljesen megérnek, akkor kellemesen savas, zamatos, áttetsző, tetszetős gyümölcsöt fogyaszthatunk. Ha a gyümölcsöket nem egyszerre szüreteljük le, hanem csak az éretteket, akkor a fácskán maradók még szebben fejlődnek ki. Az érett köszmétebogyók mélyhűtésre igen alkalmasak, vegyes gyümölcsleveseket kellemesen fanyarrá tesz, de hűtve önmagában is nagyon finom leves készíthető belőle.
Tejszínes egresleves
Hozzávalók (4 személyre)
90 dkg egres
1 liter víz
5 dl tejszín
5 evőkanál étkezési keményítő
ízlés szerint cukor, só
A megtisztított egrest a forrástól számítva 2-3 percig vízben főzzük mérsékelt hőfokon. Közben az étkezési keményítőt elkeverjük a tejszínnel. Óvatosan, kanalanként hozzáadjuk a főzőléhez a tejszínes habarást, és állandó kevergetés mellett forralás után már csak addig főzzük, amíg kissé besűrűsödik. Sovány főtt marhahús, roston sült szárnyasok mellé kiváló, de önmagában is üdítően finom.
Te hogyan ismered ezt a gyümölcsöt? Pöszmétének, piszkének, büszkének, egresnek? Az egres gyógykenőcsök, mártások, levesek alapanyaga, az igénytelen gyümölcsfajok közé tartozik. A kemény téli hidegeket jól tűri, és a kis gyümölcsökkel megrakott fák a -3, -4°C-os fagyokat is elviselik. A nagy meleget viszont nem kedvelik, mert az lombhullást és gyümölcsperzselést okoz. Fajtái közül a Pallagi óriás, a Zöld óriás, a Szentendrei fehér és a ritkábban elérhető Gyöngyösi piros ajánlhatók a házikertbe. A köszmétét rendszerint félérett állapotban szüretelik. Ilyenkor az íze fanyar; de azért kitűnő mártás, kompót, dzsem, gyümölcslé készíthető belőle. A szedésével nem kell sietni, mert hosszú ideig megmarad a bokron.
Ha megvárjuk, amíg a bogyók (álbogyók) teljesen megérnek, akkor kellemesen savas, zamatos, áttetsző, tetszetős gyümölcsöt fogyaszthatunk. Ha a gyümölcsöket nem egyszerre szüreteljük le, hanem csak az éretteket, akkor a fácskán maradók még szebben fejlődnek ki. Az érett köszmétebogyók mélyhűtésre igen alkalmasak, vegyes gyümölcsleveseket kellemesen fanyarrá tesz, de hűtve önmagában is nagyon finom leves készíthető belőle.
Tejszínes egresleves
Hozzávalók (4 személyre)
90 dkg egres
1 liter víz
5 dl tejszín
5 evőkanál étkezési keményítő
ízlés szerint cukor, só
A megtisztított egrest a forrástól számítva 2-3 percig vízben főzzük mérsékelt hőfokon. Közben az étkezési keményítőt elkeverjük a tejszínnel. Óvatosan, kanalanként hozzáadjuk a főzőléhez a tejszínes habarást, és állandó kevergetés mellett forralás után már csak addig főzzük, amíg kissé besűrűsödik. Sovány főtt marhahús, roston sült szárnyasok mellé kiváló, de önmagában is üdítően finom.